Alfa, Béta, Gamma, Delta. Théta!!!

Belépni egy tudatalatti állapotba kollektíven, egyszerűen ultrabrutál! Megtapasztalni az eddig megtapasztalhatatlannak hitt nem létező teret és időt, dimenzióváltás! Személyesnek lenni személyes ismeretség nélkül, különleges! Ott vagyunk, ahol megbomlik a tér-és időkontinuum. Vali kacagása, Noémi nyers őszintesége, Évi jóságossága, Cintia huncutsága, Fruzsi zsizsegése, Klári higgadtsága és a többiek, akik tartják a teret (Klaudia, Nóri, Tünde, Andi, Bea, Judit, Nóra, Dóri, Fanni)! Nem azt keressük, mitől vagyunk a legjobbak valamiben, hanem, hogy mitől vagyunk MI MAGUNK, mi a MI egyedi képességünk, sajátosságunk másokhoz képest! Fekete bárányok gyülekezete hajrá!

Kezdőlépés: e4 c5. Szicíliai védelem.

Ahogyan a sakkbábuk menete, mint teóriák szerint megtervezett lépéskombinációk sorozata, úgy láncolódnak egymásba az események. Döntéseket hozunk, aminek következményeik vannak, amelyekre újabb döntéseket hozunk. Van, hogy kilépünk. Van, hogy visszavonulunk. Van, hogy támadunk. Sokszor az aktuálisan történő események gyökerét évekre, sőt, évtizedekre visszatekintve/kutatva értjük meg. Ezáltal ciklikus változásokon megyünk keresztül. És hogy mit lépünk legközelebb, az csak rajtunk múlik. Előfordul, hogy a végjáték neve: év végi szelektálás. Azaz sakk-matt.

100 napos boldogság kihívás. 26. nap

„Ha szeretem csinálni, amit csinálok, akkor kifejezetten kellemes utána a fáradtság.” (Lukács Sándor színművész)

Ma nem jut eszembe semmi. Mert fáradt vagyok. A nap és a munka végére, a háztartás és a gyerek által agyam tudatos énjének utolsó darabjait is leszívva… Fáradt vagyok. Mert új információkat szívtam magamban, új emberek, új környezet, új hatások értek. Ezek ugyan kizökkentettek az unalmas hétköznapokból, de hirtelen megcsapolták utóbbi időben eltunyult kapacitásom, melyet inkább a nyugodt és kényelmes alkotási folyamatokba fektettem bele. De ez az a boldog fáradtság. Amikor tudatában vagyok annak, hogy ma is tettem valamit. Amikor érzem, hogy erőfeszítésimnek eredménye lesz! Hálát adok a jóleső fáradtságért!

100 napos boldogság kihívás. 25. nap

Mesterszám

A 22-es szám az Angyali számok szerint olyan, ami valósággá változtatja a legmélyebb álmokat. Mozgás, végtelen erő, siker a jellemzői. Olyan, mint egy vetőmag, ami rendkívüli emelkedésének köszönhetően erdővé nő.

A 22 –es szám a számmisztika szerint Mesterszám. Dupla erővel és több lehetőséggel bír. A változatosság és a felfedezés jellemzi. Célja a transzformálódás és az élet maradéktalan megélése.

A 22-es szám a Tarot-ban a Bolond. Megalapozás és felépítés jellemzi. Valamivé válni, valamit felépíteni az életben, hozzásegít a célok eléréséhez, magunk mögött hagyva a múltat. Az igazi szerencsét jelöli.

Holnap, azaz 22-én egy új, pozitív fordulat következik életemben. Ma elcsendesedtem és felkészültem. Csak előre tekintek, megingathatatlan hittel és töretlen akaraterővel. Ámen!

 

100 napos boldogság kihívás. 24. nap

Belső kocogás

Számos tudós és kutató bebizonyította, hogy egy kiadós nevetés felér akár tízpercnyi futás jótékony hatásával. Amikor ezt olvastam valahol, arra a következtetésre jutottam, hogy nem kell mást tennem, mint egész nap röhögnöm és talán így könnyebben lecsusszan az a néhány kiló súlyfelesleg. De ki az, aki képes egész nap nevetni anélkül, hogy Joker arc mimikájával térjen haza estére…?! Mindenesetre ahhoz az áldott jó endorfinhoz bármikor hozzájuthatunk egy kis kacagás által és még ingyen is van. A legfelemelőbb, amikor mindez a rekeszizmok oly mértékű remegésével jár, hogy már nem tudod eldönteni hogy örömödben vagy fájdalmadban nevetsz! Persze a váratlanul feltörő, spontán vicces helyzetekből vagy beszólásokból adódó nevetés a legszuperebb! De ha az istennek se megy, akkor receptre írnám fel mindenkinek az Aludj, csak én álmodom! vagy a Kellékfeleség című filmeket. Jim Carrey vagy Kovács András Péter humorbonbonjait. Hálát adok a könnyes nevetésekért!

100 napos boldogság kihívás. 23. nap.

25 év

Amikor új helyre költözünk, sosem lehet tudni, milyen szomszédokat fogunk ki… A kezdeti jópofizás után úgy is eljön az az időszak, amikor mindenki elengedve magát jön ki, aminek jönnie kell… Szerencsésebb esetben a JÓ szomszédság alakul ki, kölcsönös tolerancia és kompromisszum árán. Legjobb esetben pedig előfordul, hogy csusszan az a tepsi vagy lábas a kerítés felett, megosztva egymással ételeinket. Még jobb esetben segítünk a másiknak felrakni a dolgait a netre, vagy egy álláshirdetéssel támogatnak meg. Negyed évszázad szomszédság távlatából pedig már már elengedhetetlen a családias légkör. Hálát adok a szomszédaimért! De csak is a jókért!

100 napos boldogság kihívás. 22. nap

Sávolykötésű pamutszövet

Egy amerikai favágó, Jacob Davis szabótól rendelt egy munkaruhát, aki az ehhez szükséges nagyon erős pamutszövetet Levi Strauss San Franciscó-i méteráru kereskedőtől rendelt meg. Davis szegecsekkel erősítette meg a zsebeket, hogy az minél tartósabb legyen. Az akkori munkások körében nagyon népszerűvé és egyre elterjedtebbé vált ez a bizonyos sávolykötésű pamutszövet, a denim. A 20. században pedig robbant a bomba és mára az egyik legnépszerűbb viselet lett. Én pedig a 21. században úgy döntöttem, hogy újrahasznosítom! Hálát adok a farmerért! Már csak a színe miatt is, ami a kedvencem! És a megszámlálhatatlan felhasználási területért, amire jó!  Szóval valami már megint készülőben van! De nagyon!!!

 

100 napos boldogság kihívás. 21. nap

Utazás a koponyám körül    

Nem rég azt olvastam valahol, hogy a fej azért kerek, hogy a gondolatok irányt tudjanak változtatni. Ma reggel nyitva találtam a konyhaablakot. Mivel az ebédlőasztal környékén nincs, így úgy döntöttem, hogy a konyhaablakkal szemben leülve eszem meg a reggelim. Teljesen más volt. Egyszerűen csak más nézőpontból láttam a dolgokat. A konyhaablakon át. Jó érzés volt, hogy fény vesz körül. Néztem a szürke és fehér felhőkkel teli eget és ettem a reggelim. Csendben. Egyedül. Még a kávé is finomabb volt. Egy nap, ha lesz saját otthonom, sok ablakot szeretnék benne. Hálát adok a nézőpontváltásért és az ablakokért!

100 napos boldogság kihívás. 20. nap

Feketén fehéren

Angélica Dass brazil fotográfus. Azzal keltette fel a figyelmemet, amikor az emberi bőrszínt, emberi portrékat fotózta. Azt mondta, nincs két egyforma! És igaza volt! A fotók alá nem a fényképen szereplők nevét írta, hanem a bőrszínük színskála szerinti számát. Több, mint 4000 önkéntesről készített portrékat szerte a világon! Imádtam volna egy ilyen projekt részese lenni…!!! A lényeg, hogy ezzel akarta kifejezni és megmutatni, hogy a fekete nem csak fekete és a fehér nem csak fehér. Hálát adok a színekért! Például olyanokért, amikor az édes vérnarancs keveredik a fűszeres fahéj barnával. És azért is, hogy láthatom azokat!

100 napos boldogság kihívás. 19. nap

Dátumátugrás

16 éves korom körül állítólag az akkori kozmetikusomnak azt mondtam, hogy szeretném egy nap fotósként bejárni  a világot. Igaz, akkor még National Geographic fotósként képzeltem ezt el. Évekkel később, 24 éves koromban fotósként szálltam fel életem első óceánjáró hajójára. És bejártam a világot! Hálát adok az utazásaimért és az össze helyért ahol valaha is jártam ez idáig!!! Egyszer összeszámoltam: 29 országot látogattam meg rövidebb  vagy hosszabb időre. Valamelyikben többször is jártam. De természetesen volt olyan is a listán, ahova valószínű életem során – magamtól – már nem fogok eljutni, annyira messze van… Ilyen például Tahiti, a Cook szigetek, Fakarava szigete és az összes többi, francia polinéziai pötty a világtérképen. Ott, ahol a világ véget ér és kel fel először a Nap. Ahol, átlépve ezt a képzeletbeli hosszúsági fokot, dátumot ugrottam. 1 napot visszafelé. Azaz 1 nappal fiatalabb vagyok!